Annyi bánat...

Amerre nézek, halott magzatok, haldokló vőlegények és apák, lassan nem merem megkérdezni, hogy vagy.

Túl kicsi az én világom ennyi tragédiához.

Párbeszéd a fénymásoldában

- Van diákod?

- (???) Nincs.

- Most lesz.

5% kedvezmény, 50% megfiatalodás.

Képző

Leadtam a diplomafordítást, holnap írásbeli, kedden szóbeli, júniusban védés, aztán szakfordító és tolmács leszek. Papíron persze, de én nem is vágytam sokkal többre.

Azért nem lett volna rossz megtanulni tolmácsolni, vagy legalább sokat gyakorolni, főleg ennyi pénzért, de majd akkor a kabinban. Elvégre úszni sem a kádban tanulunk.

Négy keréken

Hanem azt, aki a járdák állapotáért felel, gördeszkára kötözve kéne végigrugdalni a városon.

Ne játsszunk doktorbácsisat!

Tegnap már csak egy hajszálnyi választott el attól, hogy névvel és pecsétszámmal írjam meg az eddig összegyűlt orvosos történeteket és a megfelelő oldalakon közzé is tegyem.

Ma két hajszálnyi.

De csak mert tudom, hogy az égvilágon semmi értelme nem lenne.

Nem az iskolatáska nehéz

Én igazán nem vagyok liba az ámítástechnikában, hat évig sikeresen rendszergazdálkodtam magam, az interneten is magabiztosan futkosok, de ezzel a kiszabott Neptunnal minden egyes félévben szívok.

Tele van ország-világ ragyogó programozókkal. Biztos vagyok benne, hogy ez nem mindegyiknek lenne ujjgyakorlat, de abban is, hogy ha a döntéshelyzetben ülő illetékes nem az unokaöccsének akarta volna odapasszolni a melót, két óra alatt talált volna olyan embert, aki ír egy tisztességes programot, ami alá már "csak" a megfelelő izomzatú szervert kell betolni és működik.

Unokaöcs viszont hegesztett valamit a sufniban, amit azóta a folyamatosan bővülő igényeknek megfelelően toldoznak-foltoznak, aztán valahogy sosem bír úgy kinézni, mint egy egységes rendszer.

Visszavágyom a tanulmányi osztály előtti sorban állás korába. Ott, ha megkaptad a pecsétet, leadtad a papírt, befizetted a csekket, akkor be voltál iratkozva, le volt adva a kérvényed és tudtad, hogy a határidőnél jóval előbb ott lesz a postaládában az adóigazolás. Meglepetés akkor érhetett csak, ha nem is tudtad, hogy ezt vagy azt be kell vinni, alá kell íratni, satöbbi, de valahogy mindig mindent tudtunk legkésőbb a határidő napján, amikor még volt esély lefutni a megfelelő köröket. Olyan nem volt, hogy azt hittük, elintéztük, aztán mégsem.

Nem arról van szó, hogy megrekedtem a papír-toll-körpecsét sötét középkorában. Éljen az internetes ügyintézés! Csak ne tegye bonyolultabbá az életemet, mint amilyen nélküle volt.

Évértékelés - 2009

2009 a család éve volt. Az első fele (szinte napra pontosan) kórházzal, temetéssel és a hozzájuk kapcsolódó futkározással telt, azóta az urnán kívüli szereplők lábadozása zajlik. Emellett - azt hihetnénk - eltörpülnek az egyéb migrént kiváltó tényezők, de nem. Hagyjuk, bonyolult.

A második félév egy pozitív teszttel kezdődött és annak valamennyi következményével folytatódik azóta, meg még egy kis ideig fog is, nagyjából életfogytig. A hat éve megszokott életformám teljes arcátalakításon esett át, februárban pedig a maradékot is átszabja az új játékos.

Аргументы и факты

Azaz érvek és tények, egyben egy szaftos orosz újság címe, de nem róla lesz szó, hanem azokról a betonagyúakról, akikkel nem lehet az általam ismert hagyományos eszközökkel eszmét cserélni. Róluk lepattannak az érvek, válasz gyanánt elcsépelt frázisok, rosszul artikulált lózungok vagy útszéli gorombaságok buknak fel belőlük. Tényeket hiába sorakoztatok fel előttük, a tudatlanság pajzsa mögül könnyű kikiabálni, hogy az nem úgy van - persze azt sosem tudom meg, hogy akkor mégis hogy van.

Az egyetlen okos megoldás, ha az ilyen emberekkel nem kezdek el véleményt cserélni. Vita nem lesz belőle, mert érvek és tények híján a beszélgetést nem vitának, hanem verbális bunyónak hívják. Én pedig vitatkozni szeretek, amikor... Nem ragozom, aki tud vitatkozni, az tudja, mi az a vita.

Most mégis kezdeményeztem egy véleménycserét, pedig tudom előre, hogy semmi jó nem származhat belőle, de annyira irritál, amikor valaki átgyalogol rajtam szaros gumicsizmával, és vagy teljesen hülye, vagy engem néz annak, de meg van róla győződve, hogy ez szerintem is rendben van, hogy muszáj szellemi fölényem teljes fegyverzetében elé állnom és orrba pöccintenem. Ebből aztán általában nem szokás érteni, akkor kicsit közelítek az ő szintjéhez és (hát, mit szépítsem) pofán vágom. Képletesen, persze, de egy megfelelő magasságból érkező füles annyira meglepi, hogy öröm nézni.

Beszarás

I sell Obama's shit - ez egy levél tárgyának elég meredek.

Az anyag, ami megmarad

Két háztartás összerámolása egy lakásban idegőrlő feladat, nem hiszem, hogy az életben még egyszer vállalkozom rá. Sejtettem előre, hogy lesz szívás bőven, pedig csak némi örökséget kellett eddig elhelyezni a nincshovában.

Most mindenesetre vége, egy ajtó bezárult, egy másik pedig kinyílt, ahogy mondani szokás. Az idegek előbb-utóbb kisimulnak, a dobozok kiürülnek, a kupacok leapadnak és azt a brutális mennyiségű tésztát is megesszük szépen apránként. Karácsonyfát meg szerintem csak rajzolunk majd, úgy elfér.